2. Fejlődik a kórház
Budapest, Szabolcs utca 33-43.
1. Kezdetek:
1886-ban a Pesti Izraelita hitközség dr. Rózsay József igazgatófőorvos, az első magyar zsidó akadémikus fáradhatatlan buzgóságára megvásárolta az Aréna út mentén levő faiskola területének egy részét, 4192 négyszögölt, ahová az új zsidókórházat építették fel.
Szóba került az egészségügy rendezése. Ennekelső lépése volt, hogy a leendő új kórházépület számára megfelelő telket találjanak. Ebben a kérdésben a hitközség a főváros támogatását kérte. A kórház területére javaslatot tevő bizottság elnöke, Wechselmann Ignác véleménye alapján a legmegfelelőbb - bár nem minden szempontból ideális - építési teleknek az Aréna út (ma: Dózsa György út) X.1767.a. helyrajzi számú területet találták, mely az akkori Osztrák-Magyar Államvasutak pályateste mellett, a Városliget tőszomszédságában terült el. A 15091 négyzetméter nagyságú földterületen kertészet, illetve faiskola működött. A területet két oldalról a Szabolcs utca és az Aréna út övezték, az északi és keleti oldalon működő pályatestek.
Három hónapig észlelték, tanulmányozták, vajon a rendkívül élénk, közvetlenül szomszédos vasúti forgalom nem zavarja-e."
A kertészettől nyugatra elterülő és a mai Váci útig terjedő szakasz korábban a Duna ártere volt. Mindez -a Városliget területét is beleértve - mocsaras, lápos rét volt, melyet akkor katonai kiképzőterületnek, illetőleg lőszerraktárnak, valamint keresztény és zsidó temetőnek használtak.
A Dózsa György út ekkor már évtizedek óta használt közlekedési útvonal volt. Erzsébetváros határútjának históriája az 1838-as pesti árvíz után kezdődött. Ekkor építették a szomorú esemény megismétlődése ellen a Váci védgátként ismert töltést, amelynek felső szakasza itt ért véget, az ide vezető utat is az új létesítményről nevezték el. Nevet csak később kapott a már régebben létező dűlőút, amely a terézvárosi kerteket a ligettől választotta el. Amikor azonban az út végén megépült az Aréna, Féld Zsigmond nyári színháza - kézenfekvő volt, hogy arról nevezzék el. így lett az 1860-as évek Aréna Weg-jéből 1874-ben Aréna út, majd 1945-től Dózsa György út. Amikor az Aréna út nevet kapott lett a régi Antoni Gasséből (1863), majd Antal utcából Szabolcs utca. A Vágány utca 1884-ben lett nevesítve.
Északról beépítetlen telkek határolták a kórházat. Nem létezett még a mai Róbert Károly körút, az 1860-as évektől emlegetnek egy Viehtrieb Weg-et, később Hajcsár utat. 1879-ben kapta a Hungária út nevet, de csak a Váci útig terjedt. Utána rendezetlen volt a terület, egyetlen objektum volt amiért érdemes volt továbbmenni, a Dani csárda, a Váci út mellett egy líciumokkal körülültetett gödörben. Rossz nyelvek szerint ez a fekvés színvonalát is jelezte! Közelében, a Vizafogó dűlő 1468 helyrajzi szám alatt volt a Chaudior Gusztáv és társa, a későbbi Magyar Rézhengermű Rt., amelyet „fillér gyárnak" neveztek, mivel itt készítették az aprópénz nyersanyagául szolgáló rézlemezeket. Sok fillér csúszott le a Dani csárda vendégeinek torkán! 1910-ben a Hungária körút 92. szám alatt
A Winkler mozi megnyitása már a kulturális igények emelkedését jelezte. Később Délibáb, majd Dózsa néven működött 1983-as bezárásáig.
A kórház építési költségei közel félmillió forintot tettek ki, a munkálatok megkezdésekor a költségek fele sem állt még rendelkezésre. Warhmann Mór, a hitközség akkori elnöke, az első zsidó országgyűlési képviselő - akiről később utcát neveztek el, ma: Victor Hugó utca - nagy ügybuzgalommal gyűjtötte össze lelkes adakozásokból a hiányzó pénzt.
Az új kórházat ünnepélyes keretek között 1889. november 17-én nyitották meg.
Elsőként 5 pavilont avattak fel. Bejárat a Szabolcs utcai részen volt, és ennek a mai Dózsa György út (akkori Aréna út) felőli részén kapott helyet a Szemészeti Osztály 24 betegággyal, vizsgálóval és modern műtővel. Vezetője (mint korábban, a Gyár utcában) Szily Adolf volt, aki egyetemi rendkívüli tanári címet kapott. A Szabolcs utcai épületben kaptak helyet a már említett Szemészeti Osztályon kívül a laboratórium, az adminisztratív helyiségek (igazgatóság, irodák), valamint a járóbetegeket fogadó rendelők.
Az Aréna út felöli épületben, közvetlenül az út mellett a sebészet épülete állt (a mai Szív- és Érsebészeti Osztály helyén), amely 36 betegággyal és két modern műtővel működött, vezető főorvosa 1911-ig Báron Jónás egyetemi magántanár volt.
Az elkészült kórházkomplexum részletes ismertetését az Építő Ipar (műszaki hetilap) közli, és mellékletként az épületek alaprajzait, fotóit és két metszetét is hozza „A Pesti izraelita Hitközösség új kórháza" címmel.
„A termek levegőjét alacsony nyomású gőzfűtés melegíti, mégpedig minden pavilonban külön: a kazánok a pincében vannak, és valamennyi föl van szerelve a Donneley-féle füstemésztő készülékkel.
Az egyes épületekben lévő mosdókat és fürdőket a konyhaépület külön kazánja látja el meleg vízzel, amely különben úgyis egész nap a konyha és mosókonyha céljaira működik: a fürdők tehát bármely pillanatban kaphatnak meleg vizet. A fertőtlenítő karát szintén ugyanez a kazán táplálja, tehát szintén akármikor rendelkezésre áll. Mindkét intézkedés a tisztaságot rendkívül elősegíti. A főző- és mosó-konyha üzeme gőzre, gázra és szénre is be van rendezve, azért a legrövidebb idő alatt mindig szolgálatra áll.
Valamennyi gáz-, gőz- és vízvezetési cső a falakon szabadon, láthatóan van elhelyezve, tehát könnyen hozzájuk lehet férni és őket javítani. - A closetek szerkezete „Wxcelsior" rendszerű minden húzó készülék nélkül, a vezetékek azonban nem ólomcsövek, hanem belül cinkezett vascsövek.
Minden épületet egymással és a központtal telefon köt össze.
Az egyes épületek homlokzatai szárazon sajtolt nyers téglából, a hátterek sárgás, az ablakok bekerítései, valamint a vállpárkányok és a lábazatok vörös és mintázott sajtolt téglából, a főpárkányok sóskúti kőből készültek.
Ami a költségeket illeti - az öt pavilon felépítése a külső kerti munkával, bekerítéssel és csatornázással együtt - 480 000 forintra rúg, a belső berendezés műszerekkel együtt pedig 25 000 forintra, ezen összegeken kívül még jön a telek ára: 25 000 Ft. Az egész tekintélyes összeg adakozás útján gyűlt össze.
Az építkezésen részt vett vállalkozók névsora itt következik: Ámon József építőmester, Neuschloss K. és fia ácsmester, Kauser Jakab kőfaragó (gránit) és Seenger Béla és Andretti A. kőfaragó (homokkő),
Fischer és Heidelberg kátrányos papiros- és elszigetelő gyáros, Szanfrositz Istv. Utóda cserépfedő, Grünhut J. bádogos, Kiss J. asztalos, Pick Ede lakatos, Ehrlich Miklós mázoló, Forgó és társa üveges, Neuschloss Ödön és Marcell parkettagyárosok, Mai Ferenc festő, a légszesz-társaság, Blaustein J.. vízvezeték-fölszerelő, Wünsch Róbert betoncsatorna építő,, a Schlick-féle vasöntő- és gépgyár szállította a vasszerkezeteket és vasgerendákat, Körting B. és E. (Bécs) rendezte be a fűtést és szellőzést, Depói Luigi a terrazzoburkolatokat készítette, Hatschek Béla a telegraf- és telefonvezetékeket, a zsalukat Epliger (képv. Rendz L.), a függönyöket Magazineur J., a kövezetei Hirsch Mihály, (részben a kőszénbánya- és téglagyár-társaság keramit-téglái-val) és végre a kerti munkát Gillemont G.
Az intézmény legfontosabb, ezért centrálisan elhelyezkedő pavilonja a II. Belgyógyászat önálló épülete 60 betegággyal. Az egyemeletes belgyógyászati pavilonban 5 teremben 10-10, összesen 50 ágy volt, ezen kívül még 10 külön ágy. A belgyógyászat az egész kórháztelep összesen 120 betegágyának pontosan a felét tette ki. A belgyógyászat épülete, a többi pavilonnal együtt, alá volt pincézve, mely alatt 80 cm vastag úsztatott betonalap helyezkedett el, és ennek szélei - tekintettel a Városliget mocsaras jellegére és magas talajvízszintjére - kátránnyal még külön le voltak szigetelve. A Belgyógyászat főorvosa (mint korábban a Gyár utcában is) és egyben a kórház igazgatója Stiller Bertalan egyetemi rendkívüli tanár volt. A Vágány utcai oldalon egyemeletes gazdasági épület állott (ennek helyén ma gépkocsi parkoló van). Ebben az épületben került elhelyezésre a konyha, a mosoda és a kazánház, utóbbi a pavilonok rendkívül modern, gőzfűtéses központi egységét üzemeltette.
2. Fejlődik a kórház:
A kórház gyógyító tevékenysége 1889-ben indult s néhány év múlva, a millenniumi ünnepségek alkalmából az intézményt már aranyéremmel tüntették ki, ami ebben a korban nagy elismerésnek számított.
A három alapszakmán - szemészet, belgyógyászat, sebészet - kívül volt nőgyógyászati, fogászati, bőrgyógyászati és gégészeti rendelője is.
A rendelőintézeti orvosok közül szakmai és tudományos szempontból is kiemelkedett Ónodi Adolf gégész, aki 1886-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, 1897-től az egyetem címzetes nyilvános, rendkívüli tanára. Jelentős eredményeket ért el az orrmelléküregek vizsgálatában, az„Orrüreg és mellék-üregei" c. munkája magyar nyelven kívül megjelent Bécsben, Rómában és Londonban is. Az orrmelléküregek anatómiájáról és beidegzéséről készített világhírű preparátum gyüjteménye 1919-ben a londoni orvosegyesület tulajdonába került, majd a második világháborúban egy londoni légitámadás során megsemmisült.
1910 áprilisában a Weiss Aliceról elnevezett kórházi részben nyílt meg az országban az első tanácsadó terhes nők számára.
A Sebészeti Osztályon Báron Jónást 1911-ben Alapy Henrik egyetemi magántanár követte. A Szemészeti Osztályon Szily Adolfot, amikor ő egyetemi katedrát kapott Pesten, Móhr Mihály osztályvezető, rendkívüli egyetemi tanár váltotta fel.
Az ambulancián akkor működő orvosok közül meg kell említeni Beck Soma nevét, aki az első világháború
végén a pozsonyi, majd a pécsi egyetem bőrgyógyászati klinikájának lett az igazgatója. Az ambulancia működési nyilvántartása is igazolja, hogy a szegény betegeket ingyen kezelték, és hogy ekkor a betegek nagyobb százaléka volt keresztény, mint zsidó származású.
A Laboratóriumi Osztály (intézet) korszerűsítése a 19-20. század fordulóján következett be, és két évig tartó átépítés után hazánkban egyedülálló műszaki színvonalat reprezentált. A kórházban 1889-ben - hazánkban az elsők között - szereztek be röntgengépet, azaz a kórháza röntgendiagnosztikában úttörő szerepet játszott.
1893-ban Bródy Zsigmond, a Neues Pester Journal lapkiadója, elhunyt felesége, Adél emlékére egy gyermekkórház felépítésére tett jelentős adományt. Az alapítólevél többek között tartalmazta: „a gyermek-kórház rendeltetése körébe tartozó betegek ápolására minden felekezeti különbség nélkül lesz hivatva" Budapest Főváros 1894-ben a Zsidókórházzal szomszédos, a Szabolcs utcára néző, 3200 négyszögöles telket adományozta az építkezés céljára. Az építészeti egység biztosítása és a korábban megvalósult pavilonok sikere miatt a gyermekkorház tervezésével ismét
Freund Vilmost bízták meg. A Bródy Adél Gyermek-kórház a fekvő- és járóbetegek részére 1897 őszén nyílt meg. A földszinti épületben feküdtek a belgyógyászati és szemészeti betegek, az emeleten volt a Gyermeksebészeti Osztály a műtőkkel. Az első igazgató és a gyermeksebészet vezetője Grósz Gyula volt, aki 1917-ben kapott egyetemi magántanári címet.
A gyermekkórház alapítója és mecénása, Bródy Zsigmond 1908-ban meghalt, de végrendeletében jelentős adományt hagyott a gyermekkórházra, amit családja újabb összeggel növelt. Az örökhagyó kívánsága az volt, hogy a kórház a Brdy Zsigmond és Adél nevet kapja. (Később Budapesten a betegek és hozzátartozóik széles körében ilyen névvel vált ismertté az intézmény.)
1900-ban Flatvany-Deutsch Sándor egy nőgyógyászati célokat szolgáló pavilon céljára ajánlott fel jelentős pénzadományt. Ez az egyemeletes épület, melynek a földszintjén a Röntgen Osztály helyezkedett el, a Szabolcs utcára nyílt. Díszes előcsarnokán keresztül lehetett bejutni a Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály épületébe, mely 1905bem kezdte meg működését.
1910-ben Weiss Manfréd, felesége emlékére, a Weiss Alice Gyermekágyas Otthon alapításáról rendelkezett. Az alapító okirat több tekintetben is hasonló a Bródy Adél Gyermekkorház szellemiségéhez tehát alapvetően nyitott volt minden vallás és felekezet irányában. Ezen túlmenően, 1920-ig vallásra való tekintet nélkül minden betegüket az alapítvány pénzéből ingyen kezelték és ápolták. Quittner Zsigmond építész terveit 1908-ban hagyta jóvá a főváros, majd az épületet később Hajós Alfréd (az 1896-os athéni olimpiai úszóbajnok, az 1936-os berlini szellemi olimpia díjazottja) tervei alapján bővítették, de az építkezések csak 1949-51 között zárultak le. A quittneri homlokzat ma már csak nyomaiban fedezhető fel - az itt idézet összefoglaló írás elkészülte óta lebontották - , jórészt a - kor igényeinek megfelelő - Hajós Alfréd tervezte, a korábbi kétemeletes, háromemeletes, lapos tetős épületre módosított, az eredetitől jelentősen eltérő külső határozza meg. A közterületet és az utcarendet 1949-ben újból módosították, a korábbi Zsidókórházat és gyermekkórházat a szülészet-nőgyógyászattól elválasztó közterület (korábbi Bókay tér) ekkor megszűnt és nagyjában kialakult a Pesti Izraelita Hitközség Kórháza (egykori Országos Gyógyintézeti Központ) összevont területe. Az épület mögött és kissé keletre azonos időszakban épült a Bőhm Henrik által tervezett lakóépület (ebben Quittner Béla, valószínűleg Quittner Zsigmond építész hozzátartozója lakott), amely a második világháborút követően mint intézeti és egyetemi könyvtár teljesített és lebontásáig teljesített funkciót.
1913-ban, Stiller Bertalan nyugalomba vonulása után a Belgyógyászati Osztály vezetője és egyben a kórház igazgatója Benedict Henrik egyetemi magántanár lett, akit 1918-ban egyetemi rendkívüli tanárrá neveztek ki.
Benedict kórházigazgatóként kimagaslóan működött: tevékenysége alatt a Bródy-kórház egyesült a Zsidókórházzal, ami több párhuzamos funkció megszűnését tette lehetővé. A Röntgen Laboratórium új épületet kapott (a Vágány utca mellett a gazdasági épülettől északra, a későbbi Kórbonctan és Kórszövettani Osztály épülete). Benedict Henrik ötlete alapján alapította meg és építette fel Kaszab Aladár a róla és feleségéről, Józsáról elnevezett kétemeletes - szintén a Vágány utcára nyíló - járóbeteg-klinikát, ami elsősorban az ambuláns betegellátást szolgálta. Az új rendelőintézet 1925 májusában nyílt meg.
Ennek következtében a Szabolcs utcára néző bejárati épület számos helyisége megürült, majd a laboratórium is egy új, egyemeletes épületbe költözhetett.
Benedict Henrik kórházigazgató 1926 karácsonyakor bekövetkezett tragikus halála után az épület-együttes struktúrája az 1950-es évekig gyakorlatilag nem változott. 1940-re a megnyitáskor 120 ágylétszámmal működő kórház ágyainak száma 667-re nőtt (2004-ben ez a szám 608).
Az épületcsoport az akkori Terézvárosnak meglehetősen elhanyagolt részén laktanyák, gyárak és külvárosi bérházak környezetében kimagaslott ezek közül, a városrész meghatározó elemévé vált. Több kórház volt a közelben: legközelebb az ideg- és elmebetegeket gyógyító„Örjintézet", a mai Nyirő Gyula Kórház, kicsit távolabb a katonai kórház.